Szent II. János Pál pápa elmélkedése ~ Advent első vasárnapjára
Kedves testvéreim, ma, advent első vasárnapján belépünk az új
liturgikus évbe. Istenünk, aki a szövetség Istene, kinyilatkoztatta
magát a történelemben, és az egyház a történelemben
ünnepli a megváltás misztériumát: az Úr Jézus Krisztus megtestesülését,
szenvedését, halálát és feltámadását. Ezáltal a hívők útja egy
folyamatos megújulás aközött, amit Krisztus 'már' végrehajtott és
aközött, amit 'még nem' Önmaga teljes kinyilatkoztatásából.
Isten az ember és a világ jövője. Ha az emberiség elveszíti az Isten
iránti érzékét, bezárul a jövő előtt, és elkerülhetetlenül elveszíti az
időben való zarándokútja távlatait.
Miért a születés, miért a halál? Miért az áldozat, miért a szenvedés?
Ezekre a kérdésekre a kereszténység megfelelő, kielégítő válaszokat kínál.
Ezért mondhatjuk, hogy Krisztus az emberiség reménye. Ő a jelenünk igazi értelme, mert Ő a mi biztos jövőnk.
Advent arra emlékeztet minket, hogy Ő eljött, és Ő el fog jönni.
A hívők élete állandó és virrasztó várakozás az Ő eljövetelére.
Úrangyala imádság, 2002. december 1.
Forrás ~ MK